Fel | Kezdőoldal | Kategóriák | Tartalom | Linkek | Irodalomjegyzék

SZTTKSzcientológiai Tudást Tanulmányozó Kör

További idézetek

Buddha élete, tana, egyháza

(Írta Schmidt József)

A könyv 1920-as születésű, így nyelvezete nem mai, viszont még ma is szakmai elismerésnek örvend, például szerepel az ELTE-BTK tibet szak felvételiéhez elsajátítandó, buddhizmusra vonatkozó kötelező olvasmányok között.

(64-66. oldal)

Istenek tehát a buddhizmusban is vannak, sőt sokkal nagyobb számban, mint a brahmanizmusban, de a buddhizmusnak hozzájuk való viszonya a lélekvándorlásban való hit által van meghatározva, amelyen Buddha tana, valamint minden más tan is alapúl. Istennek lenni Buddha felfogása szerint csak annyi, mint a magasabb és jobb létformában létezni. Az istenek fényes és hatalmas alakok, de fényük és hatalmuk múlandó: ők is alá vannak vetve a születésnek, megöregedésnek és halálnak. Az isten egy következő létformájában megint visszatérhet a földre s ember, állat, sőt élettelen tárgy alakjában születhetik újjá, amint fordítva az ember következő születésekor istenné válhatik. De mivel Buddha tanának végső célja minden lét megszüntetése, azért egy Buddha, aki a létből kivezető útat megtalálta, végtelen megasan áll az istenek felett. Minden buddhista szent is különb és hatalmasabb náluk: Moggallána pl. lábújjával megrendíti a boldogságukkal eltelt harminczhárom istenek égi palotáját (Maddshima-nikája XXXVII). Egyáltalában minden jámbor hívő, aki megszabadul az újjászületéstől s tehát meg van váltva, az istenek felett áll. ... Vannak istenek s feltéve, hogy jámbor buddhisták, jobb sorsban élnek, de ez aztán az egész: áldozatot nem kapnak, imát nem hallanak - meglehetősen jelentéktelen, úgyszólván fölösleges lények, akik a földi lét végső czélját sem elő nem mozdíthatják, sem nem hátráltathatják. Létük tehát nem lehet a jámbor buddhista legfőbb óhaja. ... Az emberi törekvés végső czélja tehát nem lehet az istenséggel való egyesülés.

(79-84. oldal)

Buddha egyáltalában abban a meggyőződésben volt, hogy a megváltásra törekvés eszköze nem az elméleti filozofia, s annyira ellensége volt minden filozofiai spekulácziónak, mint az emberiség szellemi vezérei között csak kevesen. [...] Viszonyát a filozofiához kitünően megvilágítja a következő hasonlat: akik spekulatív kérdésekkel bíbelődnek, olyanok, mint a született vakok, akik egy elefántot tapogatnak meg a fején, az ormányán, a farkán, s ennek megfelelően írják le az elefántot, aminek szükségképpen véleménykülönbség a folytatása s verekedés a vége (Udána VI.4.).

[...]

Buddha gyakorlati erkölcsi irányzatával szorosan összefügg minden felesleges filozofálásnak, jelesül minden metafizikai problémának elvi visszautasítása.

(82. oldal)

A buddhizmusban van valami ezoterikus momentum, bár szó sincs róla, hogy titkos tan volna, mert három dolog 'nyilvánvaló': a hold, a nap s a Tathágata hirdette tan (Anguttara-nikája I.3.129.).

(88-89. oldal)

A buddhizmus tehát pesszimizmus - még pedig velejében és minden ízében. Többé-kevésbé minden igazi vallás az: a világ a kereszténység szemében is a siralom völgye. De egy másik vallás sem áll annyira egészen a pesszimizmus alapján, egy másik sincs annyira áthatva a lét nyomorúságának és semmiségének tudatától, egy másik sem mondotta ezt ki oly leplezetlen kiméletlenséggel, mint a buddhizmus. Schopenhauer ama gondolata, hogy a világ nem-léte jobb mint létezése, mert mivoltától a szenvedés elválaszthatatlan, s hogy talányos létünkön semmi sem világos, csak nyomorúsága és semmissége, Buddhának vezérgondolata is. [...]

Megjegyzendő azonban, hogy voltaképpen pesszimisztikus hangulat mint Schopenhauer és Hartmann bölcseletében, nincsen a buddhizmus forrásművében. A buddhizmus uralkodó hangulata a nyugodt derültség, egyáltalában nem, mint gyakran mondották, a világfájdalom, búskomorság, mélabú, amely ölbetett kezekkel kislelkűen síránkozik a lét nyomorúságán. A lét szenvedés Buddha tanítványa szemében, de ez a szenvedés csak mások iránt kelt benne részvétet - azok iránt, akik a világban élnek: önmaga iránt a buddhista nem érez részvétet, magát nem sajnálja, mert tudja, hogy nagy és dicső czél felé tart, a nibbána felé, s épp úgy rezignáció nélkül, belső nyugalommal és örömmel, a győzelembe vetett hittel és lelkesedéssel törekszik a léttől szabadulásra, mint a keresztény az örök létre.

(154-155. oldal)

A mi világ-korszakunk 'áldott világ-korszak' (bhadda-kappa, sz. bhadra-kalpa), mert öt buddhája van, köztük Buddha Szakjamuni a negyedik. Az ötödik buddha, Szakjamuni utóda, Mettejja (sz. Máitréja), 'a szeretettel teljes', aki a szeretetet fogja hirdetni és érvényre juttatni s akit a buddhisták úgy várnak, mint zsidók a Messiást. Ez a buddha ma még a Tuszita (sz. Tusita) istenek egében van, ahonnan Gótama is alászállott, s ennek 5000 éves periodusa után fog megjelenni.


Az öt világvallás

(írta: Glasenapp)

(78. oldal)

Kapilavasztuban élt Gautama apja, Suddhódana mint király (rádzsa); valószínűleg nem hatalmas és nagy uralkodóként, amint a későbbi legenda tudni véli, hanem mint egy nemesi köztársaság ügyeit intéző „dózse”-féle.

(95. oldal)

Buddha tanítása minden másnál jobban hangsúlyozza a világ összes jelenségének mulandóságát, szüntelenül hangoztatja, hogy a földön és az égben egyaránt minden szenvedéssel teli, mert törvényszerűen tovatűnik. A létnek ezzel a pesszimisztikus szemléletével azonban soha felül nem múlható optimizmussal rendelkező hitbeli meggyőződés áll szemben: az az elképzelés, hogy a szenvedés legyőzhető.


Felvételi vizsgakövetelmények
a felsőoktatási intézményekben - 2000

Tibeti szak (ELTE-BTK)

[...]

5. Buddhizmus


Megjegyzések:

Buddha más nevei: Tathágata (a 'tökéletes')

A páli szavak szanszkrit megfelelői:

nibbána = nirvána


Vissza az előző oldalra