Fel | Kezdőoldal | Kategóriák | Tartalom | Linkek | Irodalomjegyzék

SZTTKSzcientológiai Tudást Tanulmányozó Kör

Kurt Vonnegut: Éj anyánk

(részlet)

[A regényt „Howard W. Campbell Jr.” beszéli el, aki „születése szerint amerikai, híre szerint náci, hajlamai szerint pedig hontalan”]

Sohasem láttam ennél nagyszerűbb szemléltetését annak, hogy miként működik a totalitárius gondolkodás, az a gondolkodás, amelyben mintha az összekapcsolódó fogaskerekek fogait itt-ott lereszelték volna. Az ilyen hiányos fogú gondolkodó gépezet, melyet a szokványos vagy akár a szokványosnál gyöngébb libidó hajt, szaggatottan, lármásan, harsány értelmetlenséggel működik, mint valami pokolbeli kakukkos óra.

A detektív arra a téves következtetésre jutott, hogy Jones agyában a fogaskerekeken egyáltalán nincs fog. - Maga tiszta őrült - mondta.

Jones nem volt tiszta őrült. A klasszikus totalitárius elmében az a kétségbeejtő, hogy hiába sérültek a fogaskerekek, mindegyiknek a kerületén van olyan ív, ahol minden fog tökéletes, ahol minden simán gördül.

Ezért olyan, mint a pokolbéli kakukkos óra - tökéletesen mutatja az időt nyolc percen és huszonhárom másodpercen át, aztán előugrik tizennégy percet, tökéletesen mutatja az időt hat másodpercig, előreugrik két másodpercet, tökéletesen mutatja az időt két órán és egy másodpercen át, aztán előreugrik egy évet.

A hiányzó fogak az egyszerű, nyilvánvaló igazságok, azok az igazságok, amelyek legtöbbször még egy tízéves gyermeknek is elérhetőek és érthetőek.

A fogaskerék fogainak szándékos lereszelése, bizonyos információk szándékos kirekesztése...

Így létezhetett együtt viszonylagos harmóniában egy olyan ellentmondásos társaság, mint Jones, Keeley atya, Krapptauer Vice-Bundesführer meg a Fekete Führer.

Így élhetett együtt az apósomban a fogoly munkásnők iránti közöny és egy kék váza iránti szeretet...

Így tudott Rudolf Hoess, Auschwitz parancsnoka a hangosbeszélőben fölváltva nagyszerű muzsikát játszani és a hullavivőket szólítani...

Így nem érzékelhetett a náci Németország lényeges különbséget a civilizáció és a veszettség között...

A kakukkos órával tudom a legjobban megmagyarázni az életem során látott eszelősök légióit, miriádjait. És az, hogy mindezt ilyen mechanikai hasonlattal igyekszem megmagyarázni, talán az apám öröksége, akinek a fia voltam. Vagyok. Amikor, igazán nem gyakran, eltűnődöm ezen, arra jutok, hogy végül is egy mérnök fia vagyok.

Senki más nem lévén, aki magasztaljon, magamat fogom magasztalni - elmondom, hogy akármilyen is az én elmém gépszerkezete, soha egyetlen foghoz sem nyúltam benne. Isten a megmondhatója, hiányoznak belőle fogak - olyik már a születésem óta, fogak, melyek sosem fognak kinőni. Másokat pedig letörtek a történelem kuplungolás nélküli sebességváltásai...

De soha életemben egyetlen fogat sem távolítottam el gondolkodásom fogaskerekeiről. Soha életemben nem mondtam azt magamban: „Ezt a tényt nem kérem.”


Vissza az előző oldalra