Fel | Kezdőoldal | Kategóriák | Tartalom | Linkek | Irodalomjegyzék

SZTTKSzcientológiai Tudást Tanulmányozó Kör

A CCHR vádiradának 5. pontja

Az emberi jogokért küzdő szervezet nem ismeri el haladó gondolkodásúnak a francia pszichiátert, Pinelt, aki levette az elmebetegekről a láncokat - mi több, meggyőződése oly szilárd, hogy még vitába is száll... Vagy csak egyszerűen nem tudja ki az a Pinel, és úgy vádaskodik? Esetleg tudja, de reméli hogy az olvasó nem tudja? Egyik verzió félelmetesebb, mint a másik...

5. Veér András állítása: „Mióta Pinel, a nagy francia pszichiáter levetette az elmebetegekről a láncot - szakmai megfontolásból és nem közigazgatási vagy társadalmi nyomásra-, rengeteg olyan tevékenységgel igyekezett szakmánk a pszichiátriai betegségek és kezelések humanizálására, melyek részletes felsorolására itt lehetőségem sincs.

... Nem a mundér védelmében mondom, de mindeddig egyedül a pszichiáterek igyekeztek az elmebetegek helyzetén enyhíteni Pineltől napjainkig.”10

Ezzel szemben egy ismert hazai pszichiáter könyvében a következőket idézi Pineltől:
„A jól vezetett elmekórház titka az, hogy olyan erővel kell fellépni, ami meggyőzi a betegeket, hogy minden ellenállás reménytelen. Példák mutatják a félelemkeltő berendezések kedvező hatását, amelyek megtörik az őrültek konokságát és az őket uraló beképzeléseket ... ha az őrült fegyelemezetlenül viselkedik, például zajt csap, ha nem táplálkozik, vagy éjjel nem alszik, akkor a felügyelő szigorúan megparancsolja neki, hogy változzék meg, és egyben közli, hogy ha mégis makacskodna, akkor holnap tíz korbácsütést fog kapni.”

Nem gondoljuk azt, hogy ez megfelelő hozzáállás a pszichiátriai kezeltekkel kapcsolatban, és hogy egy ilyen nézőpontot haladónak lehetne nevezni.11

Valamivel később Benjamin Rush - akit az amerikai pszichiátria atyjának neveznek, és akinek stilizált arcképe az Amerikai Pszichiátriai Társaság pecsétjét díszíti, a következőket állította: „Az őrülteket meg kell győzni arról, hogy az orvosok és az ápolók abszolút hatalommal rendelkeznek felettük, ha szembeszegülnek, elzárjuk őket a többiektől, kényszerzubbonyt húzunk rájuk, és bármikor sötét magánzárkába kerülhetnek.”12

Ezek alapján mi a Pinelről sohase hallott gyanútlan olvasó benyomása? Nyilván az, hogy a CCHR-nek igaza van, hiszen ma már nem tekinthető humánusnak az erőszakkal való fenyegetőzés, és a félelemkeltés betegre üdvös hatásának hangoztatása. Bár, ami azt illeti, már ebből az idézetből is látszik, hogy Pinel „szakmai okokat” említ magyarázatként. A szkeptikusabb, gyakorlott olvasó esetleg elgondolkodik azon, hogy ha Pinel levette az elmebetegekről a láncot, ahogy Veér állítja, akkor talán mégiscsak haladónak lehetne nevezni - ezen elveivel együtt...

A CCHR-nek azért igazán merész ez a húzása, mert az írják: „Ezzel szemben egy ismert hazai pszichiáter könyvében a következőket idézi Pineltől:” - s itt forrásként Bánki M. Csaba Életünk és az agy c. könyve van megjelölve (11). Vagyis olvasták a könyvet, ahol pedig az idézett részt körülölelve Bánki több oldalon keresztül ír Pinelről - érdemeiről, és eloszlatva az illúziókat: gyengéiről. Erre vonatkozott a CCHR által is idézett rész.

Ki is ez a Pinel?

Lássunk néhány róla szóló leírást:

Pszichológia (5 amcsi) 467. oldal:

„A késő középkorban a városok az elmebetegek kezelésére tébolydákat hoztak létre. Ezek egyszerűen csak börtönök voltak, ahol az 'elítélteket' láncra verve tartották a sötét mocskos cellákban, és inkább állati, mintsem emberi bánásmódban volt részük. Ez az állapot nem is változott egészen addig, míg egy Philippe Pinel nevű urat ki nem neveztek a párizsi tébolydák élére. Kísérletképpen Pinel engedélyt kapott rá, hogy a láncokat levegye a fogvatartottakról. A szkeptikusok nagy csodálkozására, akik őrültnek tartották Pinelt, hogy felszabadítja az ilyen 'állatokat', a kísérlet sikeres volt.”

Pszichológia történet (Pléh Csaba), 175. oldal:

Híres romantikus fordulatot hozott ebben a folyamatban Philippe Pinel (1745-1826), amikor korábbi, a lelki betegségek orvosi modelljéért harcoló dolgozatatait követően 1793-ban gyakorlati akcióba lép: Párizsban a Bicetre tébolydában fokozatosan leveszi a láncokat a betegekről, abba hagyatja a durva, megalázó kezeléseket, az orvosi modell s a humánus, megértő bánásmód mellett áll ki.”

A medicina krónikája:

„Pinel, Philippe

francia orvos és pszichiáter
* 1745. április 20., Saint-André
† 1826. október 26., Párizs

Szegény, vidéki orvos fiaként született és így csak teológiát tanulhatott. 30 évesen döntött az orvostudományi hivatás mellett. Toulouse-ban, Moutpellier-ben és Párizsban tanult, óraadással és fordítással tartva fenn magát. 1785-ben, miután egyik barátja megőrült, kezdett el lelkibetegségekkel foglalozni, és ennek köszönhetően kezdte meg Párizsban elmegyógyászati tevékenységét: többek között a Bicetre-ban és a Salpetriere-ben. Óriási érdeme, hogy a lelkibetegeket - a felvilágosodás és a francia forradalom hatására - 'megszabadította láncaiktól' és beteghez méltó orvosi kezelésben részesítette. A belgyógyászat területén növelte az analitikus módszerek használatát, mivel az orvostudományt a természettudomány részének tekintette.”

A medicina krónikája 241.oldal:

Pinel: „Az elmebetegek nem vétkesek, akiket büntetni kell, hanem betegek, akik megérdemlik mindazt, amellyel a szenvedő emberiségnek tartozunk”

Benjamin Rush

Ami őt illeti, Bánki M. Csaba világosan leírja könyvében: ezt nem gonoszságból, szadizmusból gondolta, hanem őszintén hitte, hogy a fenyegetőzés a beteg gyógyulásának érdekét szolgálta. Egyébként logikailag sehogy sem illik bele a képbe előhozakodni Benjamin Rush ősrégi példájával a Veér idézet kapcsán (végig lehet gondolni!). Persze érthető: az érzelmeken keresztük akar hatni a vádpont...

Konklúzió

Philippe Pinel leveszi a láncokat az „őrültekről” a Párizsi Bicetre-ben, 1793. (Ch. Müller festménye)

Ezt tudva, már kicsit furcsa a CCHR kiadványában szereplő „ezzel szemben” kifejezés... Elképzelhető, hogy a CCHR nem tartja haladónak Pinel nézőpontját (hiszen neki „ilyen nézőpont”-ja van, amit szerintük nem lehet haladónak tekinteni) - ebből viszont az következik, hogy nem tekintik haladásnak az elmebetegek láncainak lehullását, s Pinelt megvetve talán még ma is börtönöket látnának szívesen a pszichiátriai osztályok helyén. Csak akkor hol maradnak az emberi jogok, amiért állítólag küzdenek... Ráadásul a kiadvány bevezetésében a következő olvasható:

Nem értünk egyet azzal, ha valaki - főként, ha egy állami pozícióban lévő emberről van szó - véleményformáló státusát arra használja fel, hogy valótlan, pontatlan, és félrevezető információkat terjesszen a nyilvánosság előtt [...]”

Hát, én sem. Esetleg meg lehetne kérdezni ismét a CCHR elnökét, Végh Pétert, hogy mi a véleménye Pinelről és a félrevezetésről (így együtt). Erről ennyit...


Vissza az előző oldalra