Fel | Kezdőoldal | Kategóriák | Tartalom | Linkek | Irodalomjegyzék

SZTTKSzcientológiai Tudást Tanulmányozó Kör

Pánik van

(Magyar Hírlap 1995. június 2.)

[Az eredetileg egy bekedzésből álló szöveget a könnyebb olvashatóság végett külön bekezdésekre bontottuk - ]

Aki éjszakánként fulladozik és légszomja van; szédül, ájulás környékezi, bizonytalanság gyengíti; aki szívét a torkában érzi dobogni, egész testében remeg, verejtékezik, hányingere van és úgy érzi, mintha mindez a szörnyűség nem is vele történne meg; akinek keze-lába hangyamászkálástól bizsereg; kipirul, nekihevül vagy éppen a hideg rázza; szorító fájdalmat érez a mellkasában, halálfélelem keríti hatalmába és az őrülettől rettegés; akinek rohama legalább tíz percig tart, egy hónapon belül négyszer ismétlődik és azt érzi, mintha rosszulléte az „ördög cselvetése” volna, az pánikbeteg – mondja olyan szelíden és annyi derűvel az orvos, mint amilyet manapság ritkán látni az utcán. Helyette az a rengeteg pánikbeteg…

Hogy vannak, arról már nem vitatkozik az orvostársadalom. Nézetek legfeljebb a fogalmak miatt ütköznek – mert volt ez már szívpolip, szívneurózis, vegetatív distónia, hisztéria, katonabetegség –, meg a gyógyítás különféle útjai miatt. A három közül az egyik irányzat viselkedésterápiával gyógyítja a pánikbetegeket, az analitikusok viszont azt vallják, a felfokozott szorongásos tünetek csak a betegség felszíni jelei. Gábor S. Pál és alapítványának három kuratóriumi tagja azonban (nemzetközileg elismert pszichiáterek) a gyógyszeres kezelésre esküsznek.

Természetes is, hogy a lelki betegségek gyógyításában (amelyek köztudomásúan többszörösen determináltak) többféle módszer békésen létezik egymás mellett. Élni és élni hagyni…Csupán a szakfolyóiratok és a sajtó közöl néha olyan, etikai indíttatású cikkeket, amelyek etikátlan orvosi magatartást sejtetnek a publikum előtt sok hívet szerzett Gábor S. Pál gyógyítási módszere mögött. Pedig ő biztos benne, hogy az agyi szerotonin relatív hiánya felelős a betegségért, s ez a hiány műszerekkel mérhető, tehát bizonyítható. Az is, hogy ő néhány hetes gyógyszeres kezelés után megszünteti a pánikbetegség tüneteit.

– Vagyis ambulánsan gyógyítok, és manapság, amikor a teljesítményfinanszírozást ismerik csak el az egészségügyben (a minél hosszabb fektetést, a minél drágább műszeres beavatkozást, akár az operációt), nem hoz sok pontot az én módszerem. A félrekezelt pánikbetegek pedig dugig töltik a bel- és ideggyógyászati osztályokat, amíg végül tényleg találnak náluk valamilyen „szervi bajt”, és kezdik elölről a kórházi pokoljárást. Ha igaz a hír, hogy büntetni fogják azokat az orvosokat, akik túlságosan drága gyógyszereket írnak fel, akkor engem bármikor elmarasztalhatnak, mert az antidepresszánsok nagyon drágák. Igaz, fekete receptre írhatók, vagyis árukat a társadalombiztosítás téríti meg – mondja ellenállhatatlan derűvel a doktor úr, akinek naptára már fél évre előre foglalt, és így is naponta harminc beteget lát el.

Könnyű lenne most a cinikus ellennyilatkozatokkal szembesíteni. Azokkal a nevetséges vádakkal, hogy amióta „elfelejtett táncdalokat szerezni, kitalált magának valami mást, amivel ugyanolyan népszerű és amiből ugyanolyan jól profitál”. De itt komoly dolgokról: emberéletekről van szó. Mert a pánikbeteg, amikor rátör a szorongás, kifutna a világból is. A legsúlyosabb esetekben az öngyilkosságtól sem riadnak vissza. Más pszichiáterek azt mondják, a doktor úr etikátlanul nyilatkozik, amikor pánikot kelt a közvéleményben, hiszen statisztikai adatokkal nem lehet bizonyítani, hogy a kezeletlen pánikbetegek és a depressziósok követnék el a vészes méretekben növekvő öngyilkosságokat – Magyarországon óránként egy kísérletet.

Olyan véleményeket is hallani ellentáborában, hogy nem annyira a betegek, mint inkább a reklámtól eltiltott, ám vevőkörüket nagy anyagi áldozatok árán is gazdagító gyógyszergyárak környékén kell keresni a módszer magyarázatát. Gábor S. Pál zongorája mellett, szolidan hallgatja a vádakat. Mintha megértő lenne azokkal szemben:

– Föl meri-e vetni valaki, hogy tüdőgyulladásban nem szabad antibiotikumot adni, cukorbetegségben inzulint rendelni, vagy akár vitamint? Történelmi, orvostörténeti példákat idéz, amelyek bizonyítják, minden tudományos újnak meg kell küzdenie az érvényesülésért. A hangulatzavarban és a szorongásos betegségben szenvedők gyógyítását ő az orvostudomány legnagyobb forradalmának tartja, hiszen Bush elnök is az agy évtizedének nevezte a '90-es éveket.

– Talán nem véletlenül a legjelentősebb pszichiátriai kongresszusokon kapok szót, hogy a pánikbetegség speciális eseteiről beszéljek. Mert én írtam le először a betegség feji, ideggyógyászati és hasi formáját. Az irigyeim azt kérdezték tőlem: és mikor találod már fel a hajpánikot meg a körömpánikot? Előadtam Firenzében, Rio de Janeiróban, Washingtonban, és jártam Jeruzsálemben a X. orvosjogi, etikai világkongresszuson, ahol a betegség fel nem ismerését és félrekezelését etikai vétségként kértem elbírálni. Bár a szűkebb szaksajtó cikkezik róla, még nem pattant ki Magyarországon orvosetikai botrány. Erre akkor kerülne sor, ha valakiről fölvetődne, súlyosan megtéveszti a betegeket és a közvéleményt tudományosan nem igazolható állításaival, és azokat egyedüli gyógyítási módszerként állítaná be.

De esetünkben ilyenről nincsen szó, mert Gábor S. Pál hatszáz gyógyult betege bármikor kész a bizonyságtételre. Akik egyébként – mint általában a neurózisos betegek – körbejárják a pszichiátriai rendelőket, mert pánikjuk során esetleg agorafóbiájuk lesz: nem tudnak közlekedni, sorba állni, liftbe szállni; hol ebben a gyógyszerben, hol abban a terápiában hisznek, kipróbálják a talpmasszázstól kezdve a bioenergetikuson keresztül az összes gyógypraktizőrt is.

– Ezeket gyűlölöm igazán – komorodik el Gábor S. Pál, beszélgetésünk ideje alatt egyetlen egyszer. – A kuruzslókat. Mert visszaélnek a betegek gyógyulási reményével, és csak fokozzák az öngyilkosság veszélyét. Valami nagy felvilágosító kampány kellene, hogy a pánikbeteg tudja, kihez forduljon bizalommal. Ezért és az öngyilkosságok megelőzéséért hozta létre társaival és néhány gyógyszergyár támogatásával Az élet élni akar alapítványt, amelynek forrásából és a nemzetközi tanácsadó testület bírálata alapján tehetséges fiatalok amerikai tanulmányútját támogatják. Ők már ott tanulhatják meg a pánikbetegség gyógyszeres kezelését, ahol annak nagy hagyományai és sikeres gyógyszerei vannak. Az itthoni háziorvosok egy-egy csoportját és a szakorvosjelölteket Gábor S. Pál is tanítja arra módszerre, amelynek nincs egyetemi hagyománya.

Gábor S. Pál tapasztalatai szerint a női populáció 5 százaléka lesz pánikbeteg, a férfiaknak 2 százaléka, az összesen 350 ezer ember. Hozzá jön még a 600 ezerre becsült depressziósok egynegyede. A legveszélyeztetettebbek azok, akik széthullott családban nőttek fel vagy élnek jelenleg, őseik alkoholisták, akiknél több infarktusos, agyvérzéses, fejfájós, hasfájós beteg volt. Veszélyeztettek még a munkahelyüket elveszítők, a leszázalékoltak, a méltánytalanságot elszenvedők, a társadalmi okok miatt szorongók, a télen sokat alvók és habzsolók. – Ám a korai felismerés segíthet a megelőzésben – állítja az orvos. Már az óvodákban ki kellene szűrni a félénk, szorongó vagy éppenséggel hiperaktív kisgyerekeket. S mint afféle lelki védőoltással, sok szeretettel és kis dózisban adagolt gyógyszerrel már őket is védetté lehetne tenni az élet pszichotraumáival szemben. S mivel éppen a társadalom legértékesebb (hiszen legérzékenyebb) része van kitéve a pánikbetegség veszélyének, el kell gondolkodni azon a lehetőségen is, hogy a génsebészetre bízzuk a megoldást. Az ugyanis már biztos, hogy az X. kromoszómán, illetve XI. kromoszóma bal oldali, rövid karján ül a depresszió.

Szikora Katalin


Vissza az előző oldalra