Fel | Kezdőoldal | Kategóriák | Tartalom | Linkek | Irodalomjegyzék

SZTTKSzcientológiai Tudást Tanulmányozó Kör

Ki ne ismerne ilyet? - vigyázzon, csak össze ne keverje... • Örökmozgó gyerekek

(Magyar Hírlap 1997. szeptember 30.)

Új kifejezést, a „fimótát” szeretné meghonosítani a magyar nyelvben dr. László Zsuzsa pszichológus. E mozaikszóval találkoztam már a szakirodalomban, de igazából alig használják. Jelentése háromszoros összevont rövidítés a figyelemzavar, a mozgászavar és a tanulási zavar szavakból származik. A tünetcsoport így pontosan körülhatárolható. Erről, illetve kezelésükről szól a szerző nemrég megjelent Az örökmozgó gyerek című könyve.

A sorozat címe, amelynek ez az első kötete: Mit csináljak? - jelzi egyben a szerző célját. Tanácsokat ad a fimóta gyerekek szüleinek, nevelőinek. Beszélgetésünkkor a pszichológus előrebocsátotta: a túlmozgó, motoros nyugtalanságú gyerekek többféle kategóriába sorolhatók, és túlnyomórészt átlagon felüli képességűek. Tudnak összpontosítani is, csakhogy nem mindenre és nem hosszú időn át: figyelmük könnyen elterelődik, váltja tárgyát, mert imádják az egyre újabb hatásokat, helyzeteket, sokszor azért nem követik az utasításokat, mert nem pontosan értik, hiszen feledékenyek.

Ha valóban fimóta a gyerekünk

Mozgásigényük az átlagosnál lényegesen nagyobb, személyiségük a hiperaktívra emlékeztet: ültükben is mocorognak, hamar felugranak, sokat és gyorsan beszélnek, gyakran közbeszólnak. A figyelem- és a túlmozgási zavar nem kötelezően jár együtt, csak igen gyakran. E kettőnek közös következménye a tanulászavar, így e hármas többnyire iskoláskorban jelentkezik. Jó néhány, gyermekével elégedetlen szülő véli felfedezni a tüneteket. A fiúk között háromszor-hatszor több a fimóta gyerek, ők többnyire túlmozognak, míg a lányoknál a figyelemzavar a gyakoribb. Az ilyen visszahúzódó lesz, mert az kevésbé feltűnő. Félfimóta gyerek azonban nincs, különbségek viszont vannak.

Sok a hiperaktív gyerek, aki nem mind fimóta. Például az sem feltétlenül, akit a tanórák halálra untatnak, a rossz iskolai struktúrába, osztályba nem illeszkedik be. Okozhatnak fimótajellegű tüneteket érzelmi feszültségek vagy olyan speciális tanulási problémák, amelyek észlelési hibához kötődnek, s például olvasási zavart - diszlexiát - okoznak. A fimótaság azonban nem az észlelés hibája, hanem a figyelemzavaré, s hatása, hogy másképp dolgozza fel az őt érő információt, nem a megszokott, a legkézenfekvőbb módon reagál rá. Ennek folytán következtetései eredetiek, sokrétűbbek - tehát eltérőek.

Hiába szidják-hordják emiatt otthon és az iskolában, ez nem amiatt történik így, mert „nem akar”, vagy másképp akar - ennek az okai biológiaiak, ha valóban fimótáról és nem más okoknál fogva nyugtalan gyerekről van szó. A kölyök tehát ártatlan a „meg nem felelésben”. Szakképzett pszichológus tudja az okot pontosan feltárni, meghatározott vizsgálatok eredményeinek értékelése alapján, s utána megoldást kínálni. Akinek volt már ilyen esettel dolga - teszi hozzá dr. László Zsuzsa -, pontosan tudja, hogy a gyerek szemét kell figyelni. Ott látható, amikor a motorosság, a szétszórtság egyszerre csak „bekattan”.

Az örökmozgó gyerek - karcsú könyvecske, és végigviszi, hogy a minden életkorban azonos, a figyelemmel, a hirtelenséggel, a mozgásmennyiséggel, a betartandó szabályokkal kapcsolatos alaptünetek miben nyilvánulnak meg a csecsemőknél, a kisgyerekeknél, a kisiskolásoknál és a kamaszoknál. Meg felsorolja a gyermeknek nyújtandó segítség módozatait is. A javítás ugyanis nem reménytelen.

Babramunkába fog a figyelem helyett

A viselkedésterápia vezet eredményhez. Ennek folytán megkönnyebbülhet a gyerek, a szülő és a pedagógus is. Viselkedéskontrollra kell megtanítani a fimótát. Ehhez szükséges, hogy a szülő elmagyarázza neki. Te nem vagy rosszabb, csak másképp működsz. Ha észleled magadon, hogy a figyelmed elszáll vagy erőt vesz rajtad a nyugtalanság, tanuld meg, hogyan nyugtathatod meg magad - és javaslatokat tehet, sőt, együtt kikísérletezhetik, mi a legcélravezetőbb. A legáltalánosabb, hogy a gyerek félrevonul, s valamilyen monoton tevékenységbe kezd, mondjuk karikát forgat a karján, babramunkába fog, idősebb korban elővesz egy könyvet vagy bármi más hasonlót, míg érzi magáról, hogy elcsitul. A cél tehát nem a gyerek megváltoztatása - hiszen, mint említettük, többségük tehetségesebb az átlagosnál -, hanem viselkedésének módosítása.

Ebben sokat segítenek a fix szabályok, amelyeket pontosan, előre - és nem rögtönözve - hosszabb időre ki kell alakítani, még az olyan egyszerű műveletsornál is, hogy mi történjék közvetlenül a fölkelés után vagy a lefekvés előtt. A figyelemzavaros gyereknél ezt úgy kell rögzíteni, hogy kivárják, amíg figyelme, tekintete kifejezetten a szülőre irányul, s akkor kevés, rövid és egyszerű mondatba foglalják. Sokat segít, ha a szabályok rendszeresen ismétlődő rutinná állnak össze - ne kelljen mindannyiszor elölről kitalálni, kialakítani azokat.

Ha mutatkoznak az első eredmények, rögtön meg kell dicsérni, esetleg jutalmazni a gyereket: így a jó, ezzel szerzel örömet! Ennek jelzésértéke van, a siker visszaigazolása ismétlésre serkent. Megfigyelték ugyanis, hogy a fimóta gyerekekre sokkal hatástalanabb bármi büntetés (pláne, ha nem igazán tisztázott, milyen vétekért mi jár, és miért pont az), mint a rögtön visszacsatoló jutalmazás. Súlyos hibáért, maga vagy más veszélyeztetéséért persze nem maradhat el a büntetés sem, de annak is átgondoltnak kell lennie, amely időben és tartalmában közvetlenül kapcsolódik az elkövetett vétekhez.

Családban arra is ügyelni kell, hogy a nem fimóta testvér ne szenvedje meg a dolgot, ne szoruljon háttérbe, de ne váljék „bezzeggé” sem, aki mindenben tökéletes - ugyanakkor meglegyen szükséges nyugalma is túl aktív testvérétől.

Nem kell nyugtatót szedni rá

A hatni kezdő viselkedéskontroll folytán előálló kellemesebb helyzet sok terhet levesz mind a szülő, mind a pedagógus válláról. Nem kell hinnie, hogy „ő nevel roszszul”. Jól teszik, ha figyelembe veszik a fimóták aktivitás-igényét, és testhezálló feladatokkal látják el mind a háztartásban, mind a tanórán, hogy ne zavarják társaikat. Mindez sok ötletességet tételez fel - példák a könyvben találhatók.

A fimóta, akinek többnyire gyorsan vág az agya, ha kellő figyelemben részesül, tízéves kora körül kezdi kinőni a bajokat. Ha különleges képességeket fedeznek fel benne, érdemes alternatív iskolába juttatni, hiszen ma már vannak ilyenek is. A dolog anyagi oldala ugyan nem problémamentes, de léteznek pályázatok, ösztöndíjak.

A fimóta gyakran felnőttkorára is megőrzi aktív természetét, amit ilyenkor már „személyiségjegynek” neveznek. Vannak hátrányai is: sokszor „vitatkozós” marad, idejével nem mindig tanul meg gazdálkodni, gyakorta elkésik (vagy korábban ér oda), olykor szórakozott vagy feledékeny, nem elég hatékony, nehezen fog hozzá valamilyen úgyis elvégzendő tevékenységhez. Munkában ezt többnyire kiegyenlíti ötletgazdagsága, segítőkészsége. Velük gyakrabban fordulnak elő balesetek. Akinek gyerekkorától nem sikerült feldolgoznia magában efféle „másságát”, válhat agresszívvá, összeférhetetlenné vagy depresszióssá.

A fimótaság egyik vagy másik tünete gyógyszerrel is kezelhető, ám a tapasztalatok szerint nem nyugtatókkal, hanem serkentőkkel, és csupán ezek meghatározott fajtáival, pontos adagolással és nem túl hosszú ideig. Bizonyos esetekben a gyógyszerezés nemhogy használna, hanem kifejezetten káros, részben a szervezetre, részben pedig azért, mert a tüneteket nem csökkenti, hanem fokozza.

Dr. László Zsuzsa könyvében, igen ügyesen, minden témakört vagy annak részét egy-egy kérdés föltevésével indítja. Érinti a felsoroltakon kívül a különórákat, a sportolást, a játékot és még sok mást.

A TON-TON könyvek sorozatának minden kötete felcímében azt kérdezi: Mit csináljak? Erre válaszol Az örökmozgó gyerek című kötet.

Molnár S. Edit


Vissza az előző oldalra