Fel | Kezdőoldal | Kategóriák | Tartalom | Linkek | Irodalomjegyzék

SZTTKSzcientológiai Tudást Tanulmányozó Kör

Válaszol a gyógyúszó-oktató Mattesz Csilla • Túlmozgásos gyerek

(Magyar Hírlap 1998. augusztus 14.)

Kisfiam túl élénk, eleven, a tanítók nem kedvelik, hisz képtelen nyugodtan figyelni, egy órát végigülni, pedig nagyon okos. Még csak 9 éves, de már a környék összes önkormányzati iskoláját megjárta. Előre félek az iskolakezdéstől, nem tudom mi lesz, ha erről a mostani, s egyben utolsó helyről is eltanácsolják. Több szakembert megkerestünk már, általában azt mondták, majd csak kinövi ezt a „nyughatatlanságot”. Kínomban eszembe jutott, mi lenne, ha úszni járna, attól talán lecsillapodna. Jól gondolom?

Nincsenek könnyű helyzetben a túlmozgásos (hiperaktív) gyerekek szülei. Az ilyen „sajtkukac” egy agyi inger hatására állandó késztetést érez a mozgásra, amit ő természetes állapotként él meg, a környezetnek viszont fárasztó. Már pici korától kritizálják, hogy ejnye, mennyit rosszalkodik ez a gyerek, milyen neveletlen. Panaszkodik rá az óvó néni, mert nem bír vele. Az igazi gond pedig a fegyelmet és figyelmet követelő iskolában kezdődik, ahol a pedagógusnak nehézséget okozhat, ha osztályában a 20-30 között van egy-két eltérő viselkedésű tanuló. Ők többnyire kénytelenek idejárni, mivel manapság az országban kevés a kifejezetten a számukra specializálódott intézmény. Ám gyógyúszással sikeresen enyhíthető a hiperaktivitás. Létezik ugyanis egy erre szolgáló módszer, amelyet Lakatos Katalin gyógytornász, konduktor dolgozott ki és indított be - alapítványi formában - 6 évvel ezelőtt. A korábban csak a „földön” dolgozó kolléganő rájött arra, hogy a különböző problémájú gyerekek vízben jobban fejleszthetők, ha állapotuknak megfelelő feladatsorokat végeztetnek velük. A hidroterápiás-rehabilitációs gimnasztika (röviden HRG) a víz felhajtó erejének kihasználásával mozgáskoordináció-, koncentráció-, testtartásjavító és idegközpont-serkentő.

A nem hiperaktiv gyerek a vízben való mozgástól, úszástól kellemesen elpilled, s kevésbé tud figyelni. Ezzel szemben a túlmozgásos társának éppen a koncentrációja javul tőle. A víz már önmagában is a felszabadultság érzését nyújtja. E közeget kihasználva számos trükkel próbálják lekötni a gyereket, megtanítani figyelni, illetve fejleszteni a szóbanforgó képességet. Az érintett agyi területet ingerelni lehet, ha például úszógumival pörgetik a gyereket saját tengelye körül függőleges és vízszintes helyzetben, hason és háton. A különböző feladatokhoz versek, mondókák társulnak. Ezek szövegére kell a vizet fröcskölnie, a mozdulatok szemmel követésével figyelésre kényszerűl. Használják a szárazföldi tornát (futás, guggolás, óriás- és törpejárás sekély vízben), mindez segíti a „lefárasztást”. Amikor a gyerek vízbiztos (levegőt tud venni, benntartja, kifújja), egyszerűsödik a gyógyúszás oktatójának helyzete. Amikor lankad tanítványa figyelme, csináltathat vele 3-3 hátra- és előre bukfencet, ezzel az agy adott részét megint jó irányba ingerelheti. Az eredmény nem mutatkozik azonnal, legfeljebb 0,5-1 év után, persze ha rendszeresen jár gyógyúszásra az érintett: legjobb naponta, iskola előtt, de tanácsos legalább heti háromszor.

Nagyobb siker várható, ha a foglalkozásokon egyúttal úszni is megtanul a gyerek. Ekkor olyan edzésterv készíthető, amellyel elérhető a számára kedvező pulzusszám, ingeraktivitás. Ez azt jelenti, hogy az edzés elején a gyerek alappulzusról indul, amely aztán a megfelelően felépített feladatsorok elvégeztetése után 150-200-ra emelkedik. Szakmai zsargonnal élve: bepörgetni, majd csúcsra vinni; ezután teljesen kicserélődve jön ki a vízből - nyugodt, tele van életörömmel. Még fokozható az eredményesség, ha az oktató hétvégi vagy nyári táborba viszi tanítványait, mert így a „szárazföldi” kapcsolat révén jobban megismeri őket, s esetleg a szülőnek is tanácsokat tud adni.

Gyógyúszást javasolhat a gyerek háziorvosa, illetve az őt kezelő pszichiáter, pszichológus, ideggyógyász. A beutalóval (a név, cím, TAJ-szám mellett a diagnózist is föl kell tüntetni rajta) az érintett évente 2x15 alkalommal ingyen látogathatja azt az uszodát, amellyel az egészségbiztosító szerződött (többnyire gyógyfürdőről van szó), az oktatót azonban nem fizeti a tb, ez a költség a szülőre hárul.

A körülbelül 30 diplomás gyógyúszó-oktatóból talán 10 gyakorolja hivatását (hatan Budapesten, a többiek Székesfehérváron, Veszprémben, Győrben, Ajkán). A HRG-alapítvány által évente indított egy éves oktatói kurzusra 30-40-en jelentkeznek (feltétel legalább középfokú iskolai végzettség, alapfokú edzői képesítés), többségük azonban nem vizsgázik le, így csak közvetlen környezetében hasznosíthatja a tanultakat, egy gyógypedagógus például a tanítványainál. A tanfolyam elvégzése középfokú végzettségnek számít, az egészségügyi tárcán múlik, hogy emelhető lesz-e a rangja.

Gyógyúszásszal nem gyógyítható meg a hiperaktivítás, de eredményesen fejleszthető a gyerek, természetesen csak akkor, ha az őt kezelő gyógypedagógus, pszichiáter (pszichológus) és a gyógyúszó-oktató egymással összhangban tevékenykedik.


Vissza az előző oldalra