Fel | Kezdőoldal | Kategóriák | Tartalom | Linkek | Irodalomjegyzék

SZTTKSzcientológiai Tudást Tanulmányozó Kör

Az elektrosokk életet menthet

(Magyar Hírlap 1997. december 16.)

Magyarországon csak nagyon súlyos betegeknél alkalmazzák az elektrosokkot. Főleg azoknál, akiknek szervezete a gyógyszerekre nem reagál. Ellenjavallat gyakorlatilag nincsen, a kezelések gyakoriságát főleg az anyagiak korlátozzák. A depressziós betegeknél, a pszichés eredetű étvágytalanságban (anorexia nervosa) szenvedőknél is akár életmentő jelentőségű lehet.

Hatvan évvel ezelőtt két olasz orvos alkalmazta először az elektrosokkot elmebetegeknél. A nem túl szerencsés elnevezésű kezelési forma túlélte a regények, filmek kapcsán gerjesztett, létét megkérdőjelező vihart, s mára már egy olyan veszélytelen módszerként tartják számon, amely bizonyos esetekben akár életet is menthet. Az olaszok máig büszkék arra, hogy felfedezésükkel megelőzték Amerikát, bár ehhez az előzményeket - mint már annyiszor - magyar orvosok teremtették meg.

Aki olvasta Ken Kesey Száll a kakukk fészkére című könyvét vagy látta a belőle készült Milos Forman-filmet, elborzadt attól, hogy milyen ronccsá teheti az embert az elektrosokk, ha visszaélnek vele. Ilyesmi a valóságban a világ egyetlen egészségügyi intézményében sem fordulhat elő, s ha hivatásának szabályaival visszaélve netán mégis megtenné ezt egy orvos, akkor azonnal elvennék a diplomáját - szögezi le dr. Lipcsey Attila, a Szent János Kórház neuropszichiátriai osztályának vezetője.

A film annak idején olyan nagy hatású volt, hogy az amerikai pszichiáterek egy időre felhagytak az elektrosokk alkalmazásával. Később ezt meg is bánták. Lipcsey professzor utal egy pár évvel ezelőtt Grazban tartott konferenciára, s szinte szó szerint idézi az amerikaiak üzenetét az európai pszichiátereknek, amelyet akkor Max Fink tolmácsolt. A következőképpen hangzott: az USA-beli pszichiáterek betegeik kezelésében kerülő útra kanyarodtak. Azt tanácsolják európai kollégáiknak, hogy ők ne tegyék ezt, mert ezzel kihagynak egy jó és hatásos módszert.

Az elektrosokk tehát úgymond visszakerült a helyére, olyannyira, hogy manapság a legdrágább magán pszichiátriai intézetekben alkalmazzák az USA-ban. És az említett Max Fink volt az, aki az American Journal of Psychiatry nevű szakmai folyóirat 1982. szeptember 9-ei számában terjedelmes írásban emlékezett meg dr. Meduna László kezdeményezésének 50. évfordulójáról.

A magyar orvos (később az amerikai Stanford Egyetem professzora) akkoriban egyes skizofrén betegeknél kámforinjekcióval idézett elő görcsös reakciót. Azt követően, hogy Nyírő és Jablonszky pszichiáterek 1929-ben kifejtették: bizonyos pszichiátriai betegségeknél a mesterségesen „létrehozott” epilepsziás rosszullét állapotjavító lehet.

Meduna kámforolaj-terápiája 3 év múltán világszerte ismertté vált, s rá hivatkozva vetette fel az olasz Ugo Cerietti és Lucio Bini: hatékonyabb lenne a kezelés elektromos árammal. Ezután terjedt el ez a módszer az Egyesült Államokban. S erre az olaszok igen büszkék, nemrégiben az ottani egészségügyi legfelső tanács megerősítette az elektrosokk-kezelés létjogosultságát.

Az elektrosokk nagyon rossz elnevezés, mert nem fejezi ki a lényeget - véli dr. Lipcsey Attila. Szó sincs itt sokkolásról, hanem csak egy nagyon minimális erőbehatásról. Tudniillik mindössze 0,2-0,8 milliamper erősségű (vagy mondhatnánk úgyis, gyengeségű) áram elegendő ahhoz, hogy az agyban lévő kóros kémiai elváltozást jobb irányba fordíthassák, bizonyos molekulák szintézisét elősegítsék, s ezáltal gyógyíthassanak. A depressziós betegeknél például megemelkedik a szerotonin és noradrenalin szintje, ezen változtathat a fejen megfelelő helyre elhelyezett két elektrodán keresztül történő árambehatás. A kezelés nem csupán a szóban forgó betegségnél, de a pszichés eredetű étvágytalanságban (anorexia nervosa) szenvedőknél is akár életmentő jelentőségű lehet - jegyzi meg a pszichiáter professzor, és „bizonyítékul” bemutat egy betegének. A külseje alapján huszonévesnek saccolt, egészségesnek, kiegyensúlyozottnak látszó, mosolygós hölgy majd fél éve került az osztályra 18 kilósan, a halál küszöbén volt. Más terápia mellett négyszer kapott elektrosokk-kezelést. Most 43 kiló, alacsony, egyébként is filigrán alkatához ez a súly már megközelítően ideálisnak mondható.

Magyarországon csak nagyon súlyos betegeknél alkalmazzák az elektrosokkot. Főleg azoknál, akiknek szervezete a gyógyszerekre nem reagál. Ellenjavallat gyakorlatilag nincsen, a kezelések gyakoriságát elsősorban az anyagiak korlátozzák (egy „áramkúra” az inflációtól függően 10-20 ezer forintba kerül). Az idők folyamán természetesen változott a terápia. Először is a kezelést kötelezően altatásban végzik, így a betegben nem marad semmilyen rossz érzés. Régebben pszichiáterek altattak, az utóbbi 3 évben ezt a feladatot már szakorvosok, tehát aneszteziológusok látják el. A beteg izomlazítót kap, ezzel kerülik el az esetleges szövődményeket. És, amit a neuro-pszichiátriai osztály vezetője külön hangsúlyoz: elektrosokk-kezelés csakis a páciens (illetve gondnoka) beleegyezésével történhet. Az orvosi visszaélést kizártnak tartja a professzor (a beavatkozás alatt többen is jelen vannak), ilyesmit legfeljebb a bűnözők tehetnek. De ők nem is árambehatást alkalmaznak, hanem áramütést, tehát valóban sokkolnak - és ez nagy különbség.

Tóth Andrea


Vissza az előző oldalra