Fel | Kezdőoldal | Kategóriák | Tartalom | Linkek | Irodalomjegyzék

SZTTKSzcientológiai Tudást Tanulmányozó Kör

Civilellenőrzéssel kísérleteznek Angyalföldön • Letörölhetetlen bélyeg a pszichiátriai kezelés?

(Magyar Hírlap 1995. április 26.)

Hogy lesz-e civilkontroll az egykori Angyalföldi Tébolydában, a mai Nyírő Gyula kórház pszichiátriai osztályán, arra ma már kétesélyes a válasz. Nemrégiben még úgy látszott, egy állampolgári szervezet együttműködhet az orvosokkal a betegek érdekeiért. Ám kiderült, a civilkontroll fogalmát mindenki másként értelmezi.

Ha az egykori Angyalföldi Tébolyda falainak a dózerok megadják a végső kegyelemdöfést, egy olyan rekvizítum tűnik el a fővárosi kórképből, amelyet a társadalmi mélyrétegek iránt érdeklődők gyakran és kedvtelve tanulmányoztak. A Nyírő Gyula kórház pszichiátriai csarnoka ugyanis jóformán csak annak köszönheti fennmaradását, hogy a téglák nem ismerik a gravitációs törvényt. De egy kicsit még ki kell tartaniuk: amíg fölépül az új épület, amely a pszichiátriai kezelés korszerű kerete lesz.

Az osztály főorvosa, dr. Kassai Farkas Ákos kinyitotta az osztály ajtaját. Képletesen és valóságosan is egy állampolgári szervezet előtt, amely a pszichiátriai betegek jogainak védelmében kérte és kapta meg a bebocsáttatást. Az állampolgári bizottság az Emberi Jogokért Alapítvány vezetője, Végh Péter reményteljesnek ítélte kapcsolatukat. Korábban ugyanis egyetlen kórházba sem engedték be őket.

Élnek még a régi reflexek

A teljesen lepusztult pszichiátriai osztályon nem a málló vakolat, a hasadt és foltozott pizsamák látványa a legszívszorítóbb, hanem az a rengeteg idős, pongyolás ember, aki ebédnél a tányérjába hajol. Arcuk ismerős a metróállomásokról, az aluljárókból, akár „kint” is lehetnének – ha lenne valaki, aki kivinné őket.

Kassai főorvos szívesen fogad minden jobbító szándékú kezdeményezést. Azt mondja, benne nincsenek előítéletek, és hajlandó minden szövetségre, amely betegei gyógyulását, társadalomba való visszavezetését szolgálja. Nem mintha nem lennének információi a szcientológiai egyházhoz kötődő állampolgári szervezetről, amely a pszichiátriai bűntettek leleplezését, nyilvánosságra hozatalát tűzte zászlajára. Az alapítvánnyal való együttműködésben ő olyan „üzletet” remélt, amelyben a nyitott ajtóért cserébe segítséget kaphat ahhoz, hogy betegeit emberi körülmények között gyógyíthatja.

Beszélgetésünk időpontja egybeesett a módosított elmetörvény premierjével. Az osztályon történtek jól reprezentálják, milyen konfliktusokat kell megoldani, beidegződéseket módosítani. Például a mentősöknek, akik a régi reflexből a pszichiátriára szállítják a hullarészeg embereket. Mint K. Ferencet, aki a nevét is nehezen tudta kimondani. Az egész testében remegő, sápadt fiatalember a lakcímét firtató orvosi kérdésre egy testrészét nevezi meg, mintha az tudná… A fiatal mentőorvos azt mondja, K. Ferencnek az élettársa szerint epilepsziás rohama volt otthon, ezért hívta a mentőt. De Kassai főorvos többéves tapasztalata azt súgja, ez szokványos családi perpatvar, amelyben a vesztésre álló fél végső érve az, hogy kihívja a mentőt.

– Azt tudja, fiatal kollégám, ha a bírói szemle azt állapítja meg, hogy ez az ember nem pszichiátriai beteg, hanem részeg, akkor jogsértést követett el azzal, hogy ide behozta? – A fiatal mentőorvos hallott valamit harangozni a betegek jogairól, de inkább azt ismételgeti, amit az otthonmaradt élettárs mondott el tünetként. Mást nem is tudna, mert saját maga nem vizsgálta meg a beteget.

Ugyancsak bajba kerülhetnek a kórház más osztályainak vezetői, akik az idős, magatehetetlen, családjukból kilökött betegeket a kórházi kanosszajárás után a pszichiátria végállomására küldik. Egy délelőtt erre két példa is akad.

Mi lesz velük?

A belgyógyászaton fekszik egy néni, aki az orvos tájékoztatása szerint „nagyon zavart”. Kassai doktor ezt úgy fordítja le, hogy nincs hová kitenni.

Mi lesz velük? És mi lesz azzal a fiatalemberrel, aki két mankóra támaszkodva könyörög a „drága doktor úrnak”, engedné ki egy kicsit, az önkormányzatnál intézné a lakásügyét. Néhány válaszából kiderül, több mint négy éve hajléktalan, tavaly májusban szabadult a börtönből, és legutóbb, amikor kimenőt kapott, nagyon részegen érkezett vissza. Ha kiengedi, és útközben történik vele szerencsétlenség, az az orvos felelőssége. Ha a beteget akarata ellenére a kórházban tartja, megszegi szabadságjogát. Ahány beteg, annyi megoldatlan, zömében társadalmi gyökerű probléma. Olyanok, amelyekben igazán elkél a segítség.

– Hogyan képzelte az együttműködést az állampolgári bizottsággal? És mi lesz, ha néhány nap múlva tíz egykori ápoltja összeáll egy szervezetté, és zászlajukra tűzve a pszichiátriai betegek jogainak védelmét, ők is ellenőrizni akarják az osztály munkáját? – kérdezem dr. Kassai Farkas Ákost.

– A gyógyítás szakmai része természetesen nem publikus semmilyen laikus civilszervezetnek. Úgy gondolom, az az áldatlan állapot viszont, amelyben mi gyógyítani, ők pedig élni kényszerülnek – igen. Az, hogy az esetek nagy részében sem a családnak, sem az önkormányzatnak nem érdeke, hogy önálló életet éljen az arra egyébként alkalmas beteg. Minden segítő szándékú embertől meg kell kérdeznem: milyen az a világ, amelyben elmeosztályon élni szociális státust és biztonságot jelent, meleg ételt, fűtést, fedelet? Nem feltételeztem eleve rosszat a szcientológusokról. De ha a civilkontroll jegyében csak a jogi zavarokat akarják kutatni (jogszerű-e a betegek behozatala, gógykezelése) akkor becsukom előttük az ajtót. Partnerek lehetnek viszont olyan gondjainkban, amelyekre a kórháznak sem joga, sem lehetősége nincsen: álláskeresés, családtagok körözése, férőhelyszerzés szociális otthonokban.

A meccs ugyanis nem a pszichiátrián, hanem azon kívül dől el. Azon, hogy mi történik azután, amikor az orvos a betegség mértékéhez képest jó állapotba hozta betegét. Mert nincsenek szociális háttérintézmények, átmeneti otthonok, nem létezik házi gondozás, nincsen védett munkahely, résztáppénz. Emiatt a magukra hagyott, de önellátásra képes emberek befutják a pszichiátriai betegek tipikus karrierjét, amelynek végén a társadalom perifériájára kerülnek.

– Kilencéves vezetői tapasztalatom birtokában állítom, letörölhetetlen stigma egy emberen, ha egyszer pszichiátriai osztályon kezelték. Először az állásából rúgják ki, azután kikopik a családjából. Végigjárja a kórházak osztályait és előbb-utóbb menthetetlenül a pszichiátrián köt ki – mondja a főorvos.

Az állampolgári bizottság és az orvosok együttműködését Végh Péter úgy képzelte, hogy az osztályon összegyűjtik a betegek panaszait, amelyek a behozatallal, a bentléttel, a kezeléssel kapcsolatosak. Segítenek annak, aki haza akar menni:

– Az elmetörvény betartását szeretnénk felügyelni, nem pedig az orvosok szakmai kontrolljaként működni. Ezt nem tudjuk, nincs is rá jogunk. De ha valaki a gyógyszerek káros mellékhatására panaszkodik, akkor az orvosokkal együttműködve megpróbálunk más megoldást találni.

– A tapasztalatok szerint azonban a betegek társadalmi csapdákban vergődnek. Ezeken hogyan tudnak segíteni?

– Felajánlkozhatunk ügyeik intézéséhez, jogi tanácsadást szervezhetünk, de a munkanélküliség, a hajléktalanság felszámolása nem lehet a mi dolgunk. Mi is azt tapasztaljuk, hogy az úgynevezett ideg-összeroppanást megoldatlan családi, munkahelyi gondok idézik elő. Ezek hatását tompíthatják a gyógyszerek, de hazakerülve a gondok újból nyomasztják az embereket. Mi azt szeretnénk, hogy a betegek vitamindúsan táplálkozhassanak, nyugodtan pihenhessenek, mert az bizonyos, hogy a pszichiátria nagyüzemi jellege nem alkalmas a gyógyításra. Arra szanatóriumi körülmények kellenek.

Az együttműködés vége

Amikor a konkrét együttműködésről ültek le tárgyalni, Kassai főorvost meglepte, hogy az állampolgári bizottság képviselője felkészületlen. Nem árulta el sem a szakirodalomban való jártasságát, sem konkrét terveit a civilkontrollról. Azt sem, hol és hogyan lehet az ő működését kontrollálni. És hirtelen megszaporodtak a jogsértő pszichiátriai esetekről szóló újságcikkek.

– Ezért „együttműködésünknek” hamar végeszakadt – mondja Kassai főorvos. – Pedig kíváncsi lettem volna a Végh Péterrel készült újságcikkekben említett „bűnügyek” részleteire is. Arra gondoltam, talán azért nem követi nálam első látogatását a második, mert közben állandóan az államügyésznél ül és állampolgári bejelentést tesz a tudomására jutott köztörvényes bűnügyekről.

Atyavilág, hiszen akkor itt egész bűnszövetkezet működik, ha az elmetörvény kijátszható?! Vagy csak az olvasók és a pszichiáter szakma türelmével játszanak ezek a cikkek? Vagy mint a viccbéli rádió híradásában, hogy nem osztogatnak, hanem fosztogatnak? Hitelt, bizalmat, tisztességet.

Az állampolgári bizottság az Emberi Jogokért Alapítvány már nem gyűjtheti a betegek panaszait. Jelentkezett viszont a Nyírő Gyula kórház pszichiátriáján egy másik, amerikai civilszervezet, amely azt állítja magáról, segíteni szeretne a betegek gyógyítása érdekében. Kassai főorvos tárgyal velük.

Szikora Katalin


Vissza az előző oldalra